Mi az aszpirin?

A aszpirin ez egy acetilszalicilsav o Az ASA (C9H804) egy szalicilát gyógyszer, amely gyulladáscsökkentő képességgel rendelkezik, csökkenti az enyhe fájdalmat, és miokardiális infarktusban szenvedő betegeknél a vért hígítják.
A aszpirin tiszta vagy közvetlen formájában irritálja a gyomrot. Ha a 15 évesnél fiatalabb gyermekek influenzakeret alatt fogyasztják, ez Reye-szindrómát okozhat.
Nehéz megtalálni a történelmi vonalát, amíg meg nem jelenik az egyiptomi kultúrában. A görögök is, mint Discorides, Galen és Hippokratész, akik ezt használták aszpirin természetes formájában.
A 18. század közepén Edgard Stone, aki a brit egyház tiszteletes volt, ismerte orvosi tulajdonságait és hangsúlyozta lázcsillapító hatást jelentettek Lord Macclesfieldnek, az Angol Királyi Tudományos Társaság elnökének, ezeket a tulajdonságokat 50 személy példaként lázellenes tulajdonságainak igazolására, teával és sörrel történő adagolásával, emelve annak emelkedését hőfok. Későbbi munkájuk során előálltak az általuk szalicillinnek nevezett hatóanyaggal, amely hasonló a szalicilsavhoz.

1826-ban az olaszok, Brugnatelli és Fontana izolálták a növény kivonatát, de nem tudták bizonyítani, hogy az anyag a fehér fűz ismert hatásait okozta. 1828-ig Johan Bachner, a müncheni egyetem gyógyszerészprofesszora izolált egy sárgás és keserű anyagot, amelyet kivont kristályos tűkből, amelyeket szalicinnek nevezett. 1829-ben Franciaországban Henri Leroux rögtönzött extrakciós eljárást ért el, és másfél kiló kéregből 30 gramm szalicillint nyert.
Raffaele Piria, egy olasz vegyész, aki a párizsi Sorbonne-nál dolgozott, 1838-ban sikerült elkülönítenie a szalicint cukorral és aromás komponenssel, amelyet szalicilaldehidnek neveztek. Hidrolízissel és oxidációval színtelen kristályokká alakítva szalicilsavnak nevezik.
1853-ban Charles Frédéric Gerhardt szintetizálta, 1859-ben pedig Hermann Kolbe szintetizálta só formájában. Csak 1897-ben sikerült a Bayer házból származó német Felix Hoffmann-nak megfelelő tisztasággal szintetizálni. Heinrich Dreser 1899-ben német farmakológus leírta jellemzőit, amelyek lehetővé tették az eladását, így létrehozva azt, amit ma ismerünk aszpirin.