Írásbeli tanulás

Vannak emberek, akiknek lehetőségük van beszélni, de amikor írásban kell kifejezniük magukat, megtalálják súlyos nehézségek a lexikális, szintaktikai, helyesírási, terjesztési vagy szintézis. (Milyen akadály sokaknak, hogy eleget tegyenek a főnök "mondd el nekem írásban", a vizsgaírás, a jelentés bemutatásának vagy az ismeretlen levél megválaszolásának szükségességének! )
Akiknek nehéz kifejezniük magukat az írásban, hiányoznak a nyelvtani ismeretek, nincs gyakorlatuk, és talán nincs is akaratuk ehhez! tanulás. Mivel ezt a művészetet megtanulták: senki sem születik ennek ismeretében. Nyilvánvaló, hogy mint minden művészetben, az elsajátítás is könnyebb és gyorsabb egyesek számára, mint mások számára. A fejlődés folyamatos gyakorlással, szoros megfigyeléssel érhető el, kritika és mindenekelőtt az a nagy lelkesedés és a szívós előrelépési vágy kulturálisan.
Leopoldo Lugones író alábbi kifejezései kiváló tanulságot kínálnak agyalásra:

Előny, ha megtanulunk mindent, amit az írók tapasztalataikkal felfedeztek a nyelvhasználat hatékonyabbá tétele érdekében. Ennek pedig szisztematikusnak kell lennie, bár látható, mint bármely eszköz kezelése. Vagyis tanulást igényel. Aki fel akarja menteni magát a már elért eredmények elérése alól, hogy ezt csak tehetséggel tegye meg, sok idő alatt elveszítené azt az erős vágyat, amelyet az alkotásnak szentelt volna.

Nos, ez az, amit összefoglalva mindazok, akik - és sokan vannak - azt állítják, hogy a nyelvtan ellen unalmasak, és „haszontalannak ítélik el. Ostobaságnak tűnik számukra, ha fenntartják, hogy az építészet tanulása káros az építkezés számára. Ahhoz, hogy az ellentmondást teljes terjedelmében értékelni tudjuk, csak ki kell jelentenünk: jól írjon, anélkül, hogy megtanulna írni ...
A helyzet az, hogy nem csak a nyelvtan tanulásával írsz jól. Mivel művészet, modelleket (vagyis utánzást) és saját tapasztalatokat (azaz gyakorlatot) is igényel. Megtanulsz írni úgy, hogy írsz, olvassz más írókat és tanulod a nyelvet. De mindez nyelvtan, amint láthatja: a helyes írás analitikus művészete. A három eszköz közül csak az egyik azt jelenti, hogy csökkentse annak lehetőségét, hogy ezt jobban megcsinálja, szóbeli nyomorúságra kárhoztatva, ha nem olvas vagy nem metodizál; az örök utánzáshoz, ha csak módszertan nélkül olvas; a steril purizmusig, ha csak módszertanilag is. Ez rossz nyelvtan, de hiányos. A kizárólagos módszertan (vagyis a szabályok és a laza példák tanítása) az, ami általában a nyelvtannak ezt a téves elképzelését adja, nem azért, mert rossz, hanem azért, mert rosszul tanítják. A nyelvtan elkerülhetetlen. Az írástudatlan rusztikus, aki természeténél fogva jól kifejezi magát, nyelvtant csinál anélkül, hogy tudna róla.
Megállapíthatjuk, hogy az írás művészetének elsajátítása fegyelem előírását jelenti formáló, hasznos a kulturált személyiség integrációjához, jól felkészült a cselekvésre társadalmilag.
A jó írás megfelelő módon fejezi ki magát. És ez nem más, mint a legfelsőbb emberi állapot külsővé tétele: az egyenes gondolkodás megismerése.