Fogalom az ABC definíciójában

A stilisztika a nyelvészeti tanulmányok részeként leírja és behatóan tanulmányozza a különböző nyelvtípusok felépítésének módját. szöveg, amely egyúttal a különböző kommunikációs funkciók betöltésére szolgáló szövegek felépítésének irányadó diszciplínájává is válik.

Idézet (APA)

Indira Ahmed Fernandez | július 2022
Bachelor of Hispanic Letters

A stilisztika fogalmából a politikai beszéd megírása nem ugyanaz, mint egy ismeretterjesztő jegyzet, egy táj leírása vagy egy történet elmesélése. Az nyelvészet rámutat a helyes formákra, hogy a kapott szöveg megfeleljen típusának sajátosságainak. A szövegkoncepció tárgyalása során több ötlet is napvilágot lát. A legkiemelkedőbbek közé tartoznak a következők:

- A kommunikáció alapvető egysége, az emberi verbális tevékenység terméke, és mindig szociális jellegű. Jellemzője szemantikai és kommunikációs zártsága, valamint koherenciája (ÉS. Bernánndez: Bevezetés a szöveg nyelvészetébe).

- Kommunikatív nyelvi egység, amelyet megfelelőség és kommunikációs kontextus, koherencia és kohézió jellemez (J. m. Castellá: A kifejezéstől a szövegig).

- A nyelv rendszerkódját jelölő kölcsönhatás által szervezett nyelvi egységek hálózatát alkotja. Egy előadó-szerző egy vagy több érdeklődő hallgató-olvasó számára kínálja (Vidal Lamiquiz).

Julia Sanmartín szerint egy szöveg lehet egyszerű szó, vers, újságcikk stb. Tanulmányozásához figyelembe kell venni azt sokféleség, mert ez a szöveg típusától függ. A szövegtipológia határozza meg, hogy milyen szöveggel állunk szemben, a lexikonhoz kapcsolódó diszkurzív jegyek, a szavak és kifejezések sorrendje, a eszközök felépítésükben és a kommunikációs funkcióban, amelyre reagálnak.

stilisztikai háttér

A stílussal és a nyelvészettel kapcsolatos első ötletek a klasszikus ókorból, konkrétan a retorikából származnak. (az elegáns és helyes beszéd elvei, amelyeket Arisztotelész Poétikájában elismert, és a görögök is használták). Ezt Görögországban lexisként, Rómában pedig elocutio néven ismerték, és azt jelentette, hogy csak a megkonstruálni kívánt diskurzustípusnak megfelelő modellmondatokat és trópusokat szabad követni.

A stilisztika fogalma a 19. század végén alakult ki Charles Bally-val, aki ezt a kifejezés stilisztikájának nevezte. és felvetődött a kifejezés problémája, amelyet a gondolat nyelven keresztüli megnyilvánulásaként értettek.

A 20. század elején megérkezik a modern koncepció, az orosz formalista iskola ebben az értelemben erőteljes hozzájárulásával. Ezek arra törekedtek, hogy megmagyarázzák és megértsék, mi a költői szövegek lényege. Az orosz formalisták ideológiáját követte a prágai iskola, amely a szövegalkotás kontextusát is bevonta.

Jelenleg a stilisztika eszközei a formális nyelvi elemzés eszközei, és célja a nyelv jellegzetes használati és funkcióinak elkülönítése.

A szövegsorozatok fő típusai

A legismertebb és használt szövegsorozatok közé tartoznak a következők:

- Párbeszéd: ez egy csere az információ két vagy több beszélgetőpartnere között, akik közösen építik fel a diskurzust. Ez a kommunikáció elsődleges és leguniverzálisabb formája, és minden kultúrában előfordul. Ez a szóbeliség legfontosabb megvalósítása is, bár ebben is használják irodalom írott (főleg a műfajban drámai).

- Kiállítás: egy magyarázó szöveg, amely egy felszólalni szándékozott kérdésre vagy kérdésre válaszolva jelenik meg. egyhez vezet hipotézis.
Általában definíciókat, osztályozásokat, példákat, analógiákat vagy idézeteket használnak. Ennek a típusnak a tartalma ötletek, gondolatok, vélemények. Röviden: több gondolat diszkurzív bemutatása ugyanarról a tárgyról.

- Érvelés: Arra törekszik, hogy a címzett végül egyetértsen a feladóval, és elfogadja elképzeléseit igaznak. Használj különféle stratégiákat, hogy a másikat gondoljon valamire. Antitetikus jellegű (egy tézist egy antitézissel szembeállítva) és premisszák szerkezete van, azaz érveket indít el egy következtetés vagy következtetéseket.

- Leírás: tájékoztat a dolgok állásáról és feltételezi a világ (képzelt vagy valós) mentális ábrázolását. Nyelvileg dominálnak a tulajdonító kifejezések, melléknevek, névkiegészítők és bizonyos esetekben a helyhatározók.

- Elbeszélés: tényekről, cselekedetekről mesél és tájékoztat, időbeli és ok-okozati sorrendbe helyezve azokat. Az egyik leggyakrabban használt írásforma, hat elemből áll: temporalitás (minden esemény egy idővonalon zajlik), tematikus egység (az elbeszélt események és cselekvések egy téma körül követik egymást), állapotok átalakulása (a történet főszereplői pszichológiailag fejlődnek), cselekvés (a szóban forgó munka egy fő cselekvésre összpontosít, figyelmen kívül hagyva a másodlagos cselekvéseket) és az ok-okozati összefüggést (az ok-okozati összefüggések a elbeszélés). Ez a tipológia sok cselekvési igét tartalmaz, különösen múlt időben, mivel valami történtről mesél. A narratívával kapcsolatos másik fontos kérdés, hogy kialakulása során konfliktusok felvetése és megoldása jellemzi.