25 Példák a hangzásra

Az fonetika A nyelvtudomány egy olyan tudományága, amely a nyelv hangjainak megvalósítását és észlelését vizsgálja, akár egy adott nyelvről, akár több nyelvről szól.

A fonetika feladata a nyelvek hangjainak leírása, az ugyanazon nyelven belül előforduló kiejtési változások (akár az idő múlásával, akár a helytől függően), hangok előállítása az embereknek a beszédben vagy a hangok megértésében jelentkező nehézségekkel kapcsolatban, amelyek emberi lényekhez vagy technológia.

A foneszok a fonetika minimális egységei, és a nyelvi hangok fizikai megvalósításai, mivel ezek azok a hangok, amelyek lehetővé teszik a jelentések megkülönböztetését. A telefonok tanulmányozása segít meghatározni, hogyan ejtik ki egy nyelv hangjait.

A telefonok vagy a nyelv hangjainak ábrázolására fonetikai szimbólumokat használnak, amelyek mindig zárójelek között vannak. Például: [ɾ] a caro „r” hangját jelenti.

A különböző fonetikai szimbólumok fonetikai ábécét alkotnak, amely lehet regionális, azaz egy adott nyelvhez és egy adott régióhoz tartozik. Például: az [s] a Rio de la Plata-i „cipő” szó z hangját jelöli, a [θ] pedig a z hangját a spanyol félszigetből.

Ezen kívül létezik még az AFI (International Phonetic Alphabet) is, amely tartalmazza az összes fonetikus szimbólumot. a világ nyelvein, és amelyet telefonok, szavak vagy szavak fonetikus átírására használnak nyilatkozatok.

A fonetika azért különbözik a fonológiától, mert az előbbiben az anyagi és konkrét megvalósulás nyelvi hangokat, a másodikban pedig a hangok mentális reprezentációját tanulmányozzuk, ami mindig absztrakt.

Mindkét tudományág kiegészíti egymást, mert a fonetika azt vizsgálja, hogy milyenek a hangok, a fonológia pedig azt, hogy ezek a hangok hogyan teszik lehetővé számunkra a jelentések megkülönböztetését egy nyelvben.

A vizsgálat tárgya és alkalmazása szerint a fonetikának három ága van: az akusztikus, az auditív és az artikulációs.

Akusztikus fonetika

Ez a fonetika azon ága, amelyben a hanghullámokat tanulmányozzák. E vizsgálatok elvégzéséhez spektrogramokat vagy más hanghullámokat mérő műszereket használnak. Ezekkel a mérésekkel megállapítható az egyes hangok akusztikai jellemzői.

Auditív fonetika

Ez a fonetika azon ága, amelyben azt vizsgálják, hogyan érzékelik az emberek a hangokat. Például a „gyógyszertár” szóban az „a”-t „e”-nek [e] ejti az intervokális kontextus, de a befogadó mindig „a”-ként [a] értelmezi.

Emellett a hallási fonetika a nyelv más hangjelenségeinek, például az intonációnak és a hangsúlynak a tanulmányozásával is foglalkozik. Például a kérdések növekvő, az állítások pedig csökkenő hanglejtéssel rendelkeznek. Az intonációnak köszönhetően az emberek meg tudják különböztetni a kérdést (ma kedd van?) a kijelentéstől (ma van kedd).

Artikulációs fonetika

Az artikulációs fonetika az az ág, amely a telefon, azaz a nyelv hangjának előállításában szerepet játszó élettani folyamatok tanulmányozásával foglalkozik.

Ugyanazon a nyelven belül a hangok osztályozása különböző jellemzők figyelembevételével történik. Az mássalhangzók A következők szerint vannak osztályozva:

Minden magánhangzó zöngés és szóbeli, és a következők szerint osztályozható:

Egy telefon mindig különbözik a másiktól egy vagy több funkcióban. Például: Az r a caro [‘kaɾo] és a dupla r a car [‘ karo] esetében különbözik, mivel az [ɾ] egyszeres rezgés, az [r] pedig többszörös rezgés.

Példák a fonetikára

1. [b] egy bilabiális, stop, zöngés és szóbeli mássalhangzó.
2. [p] egy bilabiális, stop, zöngétlen és szóbeli mássalhangzó.
3. [ɲ] palatális, stop, zöngés és nazális mássalhangzó.
4. A [t͡ʃ] posztalveoláris, affrikát, zöngétlen és szóbeli mássalhangzó.
5. [x] egy veláris, frikatív, süket és szóbeli mássalhangzó.
6. [ʒ] posztalveoláris, zöngés frikatív és szóbeli mássalhangzó.
7. [ɱ] egy labiodentális, frikatív, zöngés és nazális mássalhangzó.
8. [g] veláris, stop, zöngés és szóbeli mássalhangzó.
9. [s] alveoláris, frikatív, süket és szóbeli mássalhangzó.
10. [t] egy fogászati, stop, zöngétlen és szóbeli mássalhangzó.
11. [a] egy garat magánhangzó, széles, széles és delabializált.
12. [e] egy elülső magánhangzó, széles, széles és delabializált.
13. [i] egy elülső magánhangzó, keskeny, redukált és delabializált.
14. [ɔ] egy széles, széles és labializált hátsó magánhangzó.
15. [u] egy hátsó magánhangzó, keskeny, redukált és labializált.
16. A taco [‘tako] fonetikus átírása.
17. A sajt fonetikai átírása [‘ceso].
18. A lány [’lány] fonetikus átírása.
19. A roja [‘roxa] fonetikai átírása.
20. A norma fonetikus átírása [’nɔɾma].
21. A kutya [’de] fonetikus átírása.
22. A szív fonetikus átírása [kora fia].
23. A légy fonetikus átírása [’mɔhka].
24. A rajz fonetikus átírása [di‘β̞uxo].
25. A szög fonetikus átírása [‘aŋgulo].

Kiszolgálhatja Önt: