Az oktett szabály meghatározása

Ha az utolsó csoportot nézzük a Periódusos táblázat, mely csoportok a gázok nemes, azt látjuk, hogy az utolsó teljes szintjük van nyolc vegyértékelektronnal, ami némi stabilitást és képesség inert gázként viselkedni, mivel nem lépnek kémiai reakcióba más vegyi anyagokkal... miért? Mert nem hajlamosak vegyértékelektronokat szerezni vagy elveszíteni. Ez lehetővé tette a periódusos rendszer többi elemének viselkedésének magyarázatát, amelyek elektronokat nyernek, veszítenek vagy osztoznak Miután kémiailag stabilizálták, elérte a legközelebbi nemesgáz-elektron konfigurációt, nyolc vegyértékelektront alkotott.

Mint minden a természetben, itt is vannak kivételek a szabály alól. Vannak olyan elemek, amelyek bizonyos stabilitást és alacsonyabb állapotot érnek el

Energia nyolcnál több vagy kevesebb elektronnal az utolsó szintjén. Kezdve a periódusos rendszer első elemével, a hidrogénnel (H), amelyet két elektron stabilizál, mivel egyetlen atompályája van. További esetek: berillium (Be), bór (Bo), amely négy, illetve hat elektronnal stabilizálódhat, vagy kén (S), amely Nyolc, tíz vagy tizenkét vegyértékelektronnal stabilizálódhat, mivel konfigurációjában "d" pálya is hozzáadható elektronika. Megemlíthetjük még a héliumot (He), a foszfort (P), a szelént (Se) és a szilíciumot (Si). Ne feledje, hogy a hélium (He) az egyetlen nemesgáz, amelynek csak két vegyértékelektronja van.

Példák az oktettszabályra ionos, kovalens és fémes kötésben

Amikor egy atom elveszíti, felveszi vagy megosztja az elektronokat, különböző kötések jönnek létre, amelyek új vegyületeket eredményeznek. Általában ezeket a kötéseket három fő változatba csoportosíthatjuk: ionos kötés, kovalens kötés vagy fémes kötés.

Amikor egy elem elektronokat veszít vagy nyer, hogy stabilizálja magát, és teljesen átadja vegyértékelektronjait, ionos kötésnek nevezzük, míg ha az elektronokat a játékban lévő fajok osztják, azt kötésnek nevezzük kovalens. Végül, ha a játékban lévő elemek olyan fémek, amelyek kationjai elektrontengerbe merülve egyesülnek, a kötés fémes lesz. Az ilyen típusú szakszervezetek mindegyike sajátos jellemzőkkel rendelkezik, azonban megosztanak egy jellemzőt Általánosságban elmondható, hogy az elektronok kölcsönhatása a stabilitás és a legalacsonyabb energia keresésében megy végbe, hogy teljesítse a szabályt Oktett.

Nézzük meg részletesebben az egyes ízületeket. A kovalens kötés esetében az elektronok megosztásának lehetősége adja, ez általában nem fémes elemek, mint például: Cl2 (molekuláris klór) vagy CO2 (szén-dioxid) és még H2O (Víz). Az intermolekuláris erők, amelyek ezeket a csomópontokat irányítják, azok lesznek ok egy másik szakaszból.

A fémes egyesülések esetében megemlítjük, hogy fémek között fordul elő, például a réz (Cu), az alumínium (Al) vagy az ón (Sn) esetében. Mivel a fémek hajlamosak elektronjaikat adományozni önmaguk stabilizálására, töltéssel rendelkező fajokat képeznek, az úgynevezett kationok (pozitív töltéssel), ezek az ionok egy nagy elektronfelhőbe merülve vegyületeket képeznek fémes. Az elektronok szabadon szóródhatnak a struktúrán belül. Az őket összetartó erők fémes erők, amelyek bizonyos jellemzőket, például nagy vezetőképességet biztosítanak.

Az ionos kötést a következő erők jellemzik vonzerő az azt alkotó nagyon intenzív elemek között, amelyeket elektrosztatikus erőknek nevezünk, és ez azért van így, mert amint láttuk, van egy nyereség valamint az elektronok nettó átvitele az elemek között, amelyek töltött fajtákat, ionokat képeznek. Általában egy fémes és egy nemfémes elem által alkotott uniókról van szó, amelyek elektronegativitásbeli különbsége akkora, hogy lehetővé teszi vegyértékelektronok adományozását. Jellemzően a kimész Ezek ionos vegyületek, mint például: NaCl (nátrium-klorid, asztali só) és LiBr (lítium-bromid).

E három kötés létezését az azt alkotó vegyületek elektronegativitása szempontjából átmenetként magyarázzák. Ha az elektronegativitáskülönbség nagyon nagy, az elemek hajlamosak ionos kötések kialakítására, míg ha A hasonló elektronegativitással rendelkező elemek hajlamosak megosztani a kötőelektronokat, és típuskötések lesznek kovalens. Ha nincs elektronegativitásbeli különbség az elemek között (például Br2), a kötés nem poláris kovalens lesz, míg hogy az elektronegativitás-különbség növekedésével a kovalens kötés tovább polarizálódik, gyengéről erős.

Bibliográfia

• Jegyzetek az UNMdP Általános Kémia I. tanszékének tanszékétől mérnöki, 2019.

Témák az oktettszabályban