A barlang allegóriájának meghatározása

A barlang allegóriájából, a Könyv A Köztársaság VII., Platón elmagyarázza a világ dualisztikus felosztását értelmesre és érthetőre. Az allegória egy olyan embercsoport helyzetét mutatja be, akik egy barlangban élnek, és amelynek egyetlen kijárata és fényforrása mögöttük található. Nem fordulhatnak meg, mivel le vannak láncolva, így egyetlen lehetőségük van megfigyelni a a külsőn áthaladó lények árnyékai eléjük vetülve a szemben lévő falra Kijárat.

A barlang a doxa világának reprezentációja, vagyis – mint már említettük – annak a világnak, ahol a rabok értelmes látszat, hamis másolatok alapján alkotják meg véleményüket. Kívül, nevezetesen az Ideák világában, léteznek valódi és igaz lények.

A történet az egyik férfi esetével folytatódik, akit elengednek, és erőfeszítéssel és fájdalommal felemelkedik a külvilágba, ahol apránként megszokja, hogy

figurák közvetlenül. A leírt folyamat valójában a tudás felé való fokozatos felemelkedés. Végül ugyanaz az ember kénytelen még egyszer leereszkedni a barlangba, ugyanazokkal a szenvedésekkel, amelyeket akkor szenvedett, amikor elhagyta azt. Keleti mozgalom az, hogy a dialektika emelkedő-leszálló, amit Platón az igazság megismerésének módjaként javasol. Visszatérve volt kollégái kinevetik és megbüntetik.

Platón megerősíti, hogy az ember az, aki felemelkedik, vagyis a bölcs ember, aki ismeri az eszméket, annak kell irányítania a poliszt. Ebben az értelemben azt látjuk, hogy a filozófus szerint szoros kapcsolat van a tudás, az etika és a politika.

A platóni metafizika elvei

Az metafizika A plátói – vagyis általánosságban a lét magyarázata – a dualista metafizika jellemzi. Platón Parmenidész posztulátumait veszi kiindulópontnak a lét státuszáról és az eszmék egységességéről. A világ tehát két területre osztható: az intelligibilis világra és az értelmes világra. Az intelligibilis világ a lét, a lényegek, a valóság világa. Benne vannak az Ideák, amelyek minden létező archetípusaiból állnak. Ezt a világot az jellemzi, hogy egyetemes, tökéletes, egyedi, szükséges, objektív, változhatatlan, időtlen, tér nélküli, és léte független a miénktől. gondolat.

Éppen ellenkezőleg, az értelmes világ nem más, mint megjelenés. Ez egy olyan világ, amelyet a partikuláris, a tökéletlen, a többszörös, az esetleges, az egyén jellemez vagy szubjektív, a változékony, a tér-időbeli és az intelligibilis világtól eltérően függ a gondolat.

Ily módon a két terület jellemzői ellentétesek. A két világ között azonban van kapcsolat, amennyiben hasonlóak. Az értelmes világ az intelligibilis világban vesz részt, míg az értelmes dolgok az Ideákban, a hasonlóság kapcsolatán keresztül. Így például az egyedi tárgyak, amelyeket érzékszerveinken keresztül észlelünk, leromlott másolatai az Ideák világában található archetípusok, esszenciák, amelyekhez a ok. Az Ideák viszont növekvő sorrendbe vannak rendezve, entitásuk mértéke szerint, mivel a Jó Ideája a legnagyobb entitású, majd később a legmagasabb Ideája.

A gnozeológiai szempont

A platóni gnozeológia a megismerés két módját állapítja meg: egyrészt a doxa területét, vagyis vélemény –, az érzékeken keresztüli tudást feltételezi, ezért részleges és tökéletlen; míg az episztéma területe – a legitim tudás – csak az értelem által hozzáférhető, és egyetemes és igaz tudást, az ideák tudását eredményezi. Az igazság keresésében egyik síkról a másikra vezető módszer a felszálló-ereszkedő dialektika.

Ebben az értelemben a platóni gnozeológia szorosan kapcsolódik metafizikájához, oly módon, hogy létezik egy hierarchia ontológiai-ismeretelméleti a legmagasabb Ideáktól azok értelmes másolataiig, ontológiailag lefokozva.

Bibliográfia

PLATÓN, República, VII. könyv, Ed. Gredos, Madrid, 1992 (C. Eggers Lan).

Témák a Barlang allegóriájában