Drámai költészeti példa

A drámai költészet, Ez az a költészet, amely elsősorban tragédiákra vagy drámákra összpontosít a játékokban, amelyekben az iróniát keverik a dráma hátrányaival. Az ilyen típusú költészetben a szereplők közötti párbeszédekkel lépnek fel. Ennek a költészetnek a megfelelője a komédia, bár ugyanahhoz az ághoz tartozik, és amelyben a vége boldog vagy legalábbis nem tragikus.

A drámai költészet Görögországból ered, és a drámai szó a görög "dramatikos" -ból ered. Eredetileg latinul beszélték a rómaiak.

Néhány elismert ókori szerző:

Plautus

Terence és

Seneca.

Példa a drámai költészetre:

"Publius Terence Africano eunuchjának töredéke"

Törvény I.

Jelenet i

FEDRO, PARMENON.

FEDRO.- Nos, mit fogok csinálni? Nem baj, ha most megyek, amikor ő
felhív engem, vagy jobb lesz, ha arra törekszem, hogy ne szenvedjek sértéseket
kurvák? Lefeküdtem, és most újra felhív: Visszajövök? Nem, tehát én
Könyörögtem.

PARMENON. - Hit által, hit által, hogy ha ezt megteheti, akkor semmi sem jobb vagy
inkább mint egy férfi. De ha vállalod, és nem állsz ki benne

határozottan, ha nem tud szenvedni, anélkül, hogy senkinek szólítana
és anélkül, hogy kijavítanád, eljössz a házához, megmutatva, hogy szereted és
hogy nem tudod elviselni a távollétét, kész vagy, nincs más, mint
csináld, elveszett vagy. Gúnyolódj, amikor úgy érzed, hogy megadod magad.

FEDRO. - Tehát, most, hogy itt az ideje, jól nézze meg.

PARMENON. - Uram, amikor a dolognak önmagában nincs tanácsa, semmilyen módon
egyik sem, senki sem uralkodhat rajta, vagy tanácsokkal nem kezelheti. A szerelemben van
mindezek a hibák: sérelmek, gyanakvások, ellenségeskedések, fegyverszünetek,
háborúk, aztán béke. Ki tenné úgy, mintha ilyen bizonytalan dolgokat uralna
bizonyos okokból olyan lenne, mint aki meg akar őrülni a jóval
agy. És mindazt, amit most magad között gondolsz, nagyon dühös és
irate: «Én... nőnek, mint a másiknak... hogy én... nem???
Lassan; Minél többet akarok meghalni! Meglátod, ki vagyok »; Mindezek
szavakat jóhiszeműen, hamis könnycseppel fizet, amit
a szemének dörzsölésével kényszeríti, és
vádolod magad, és szívesen adsz magadról
bosszú.

FEDRO. Ó, milyen méltatlanság! Most már értem, milyen nagyszerű
őt, és én milyen nyomorúságos vagyok: és mérges leszek, és szeretetébe ölelem,
tudva, megítélésem szerint élek, és magam is látva elveszítem magam, és nem tudom, mit
csinálj engem.

PARMENON. Mit kell tennie, de mivel fogságba esett, megmentse magát
legalább tudsz; és ha nem tudsz szűken, akkor
tudsz, és nem szomorkodni?

FEDRO.- Ez a tanácsod?

PARMENON. Igen, ha épeszű vagy. És ne legyen több szövetséges szívfájdalom
akiket maga a szeretet hoz magával, és akiket hoz,
szenvedj bátran. (Jelezve a TAIS-nak, aki ebben a pillanatban elhagyja az övét
ház.) De hela, ahol a kő kijön a gazdaságunkból; azért, mert
hogy boldogulnunk kell, megborotválta.